Psalm 108: Difference between revisions
No edit summary |
m (Text replacement - "Johannes Hieronymus Kapsberger" to "Giovanni Girolamo Kapsperger") |
||
Line 10: | Line 10: | ||
*[[Burlington (Samuel Holyoke)|Samuel Holyoke]] SATB (English, Joel Barlow paraphrase) | *[[Burlington (Samuel Holyoke)|Samuel Holyoke]] SATB (English, Joel Barlow paraphrase) | ||
{{mdl}} | {{mdl}} | ||
*[[Paratum cor meum ( | *[[Paratum cor meum (Giovanni Girolamo Kapsperger)|Giovanni Girolamo Kapsperger]] S solo, continuo | ||
*[[Paratum cor meum, Deus, SWV 257 (Heinrich Schütz)|Heinrich Schütz]] S, with 2 violins & bc (vv. 2-4, Latin) | *[[Paratum cor meum, Deus, SWV 257 (Heinrich Schütz)|Heinrich Schütz]] S, with 2 violins & bc (vv. 2-4, Latin) | ||
*[[Timothy Swan]] | *[[Timothy Swan]] |
Revision as of 09:46, 7 January 2019
P S A L M S — 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 |
General Information
Settings by composers
|
|
Text and translations
Clementine Vulgate (Psalm 107)Latin text1 Canticum Psalmi, ipsi David. |
Church of England 1662 Book of Common PrayerEnglish text A psalm for David himself. |
English metrical 'Old Version' (by John Hopkins)English textO God, my heart prepared is, |
English metrical 'New Version' (Tate & Brady)English textO God, my heart is fully bent |
Metrical Paraphrase by Joel Barlow, 1786English text1. Awake, my soul, to sound his praise, |
Káldi fordítás
Hungarian text
Dávid zsoltár-éneke.
Kész az én szívem, Isten! kész az én szívem, énekelni és zengeni az én dicsőségemben.
Serkenj föl, dicsőségem! serkenj föl zsoltárom és hárfám! Fölkelek korán reggel.
Hálát adok neked, Uram, a népek között, és dicséretet mondok neked a nemzetek között.
Mert nagyobb az egeknél irgalmasságod, és a felhőkig ér a te igazságod.
Magasztaltassál föl az egek fölött, Isten! és a te dicsőséged az egész földön,
hogy megszabadúljanak kedvelteid. Szabadíts meg a te jobb kezeddel, és hallgass meg engem.
Az Isten szólott az ő szent helyén, azért vigadni fogok; és fölosztom Szikemet, és Szokkot völgyét fölmérem.
Enyém Gálaád és enyém Manasszes, és Efraim fejem oltalma, Júda az én királyom.
Moáb reményem fazeka; Idumeára kinyújtom sarumat; az idegenek barátaimmá lesznek.
Ki visz engem az erős városba? ki visz engem Idumeáig?
Nemde te, Isten! ki minket elvetettél? És nem mégy-e ki, Isten, a mi seregeinkkel?
Segíts ki minket a szorongatásból, mert hiábavaló az ember segedelme.
Isten által fejtünk ki majd erőt, és ő megsemmisíti háborgatóinkat.