Psalm 44
Table of Psalms << Psalm 44 >> | ||||||||||||||
General information
Settings by composers
See Exsurge quare obdormis for settings of vv.23-24,26 as the introit for Sexagesima.
Text & translations
Clementine Vulgate (Psalm 43) Latin text
1 In finem. Filiis Core ad intellectum.
2 Deus, auribus nostris audivimus, patres nostri annuntiaverunt nobis, |
Church of England 1662 Book of Common Prayer English text
Unto the end, for the sons of Core, to give understanding.
1 We have heard with our ears, O God, our fathers have told us: |
Káldi fordítás (43. zsoltár)
Hungarian translation
Végig Kóre fiainak oktatásúl.
Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink adták hirűl nekünk a cselekvényt, melyet cselekedtél az ő napjaikban, a régi napokban.
A te kezed szórta szét a nemzeteket, és átültetted őket; megsanyargattad a népeket, és kiűzted őket.
Mert nem kardjok által bírták a földet, és nem karjok szabadította meg őket, hanem a te jobbod és karod és orczád világossága, mert kedvelted őket.
Te magad vagy az én királyom és Istenem, ki Jákobnak segítséget küldesz.
Teáltalad ellenségeinket szarvakkal ide s tova hányjuk, és a te neved által megvetjük a ránk támadókat.
Mert nem kézijamban bizom, és nem kardom szabadít meg engem:
hanem te szabadítasz meg minket sanyargatóinktól, és megszégyeníted, kik minket gyűlölnek.
Az Istenben dicsekedünk egész nap, és a te nevednek hálát adunk mindörökké.
Most pedig elvetettél és meggyaláztál minket; és nem jösz ki, Isten, a mi seregeinkkel.
Hátratérítettél minket ellenségeink előtt, és a kik gyűlöltek minket, zsákmányoltak magoknak.
Mint az ennivaló juhokat, oda adtál minket, és a nemzetek közé szórtál minket.
Ár nélkül adtad el népedet, és nem volt sokaság eladatásán.
Gyalázatra adtál minket szomszédinknak, csúfra és nevetségre azoknak, kik köröttünk vannak.
Közmondássá tettél minket a pogányoknál, főcsóválásra a népek közé.
Naponkint előttem van gyalázatom, és orczám pirúlása elborít engem,
a szidalmazó és ellenmondó szava miatt, az ellenség és üldöző szine előtt.
Ezek mind ránk jöttek, és mi mégsem feledtünk el téged, és nem cselekedtünk gonoszúl szövetséged ellen.
És nem tért hátra szivünk; és te eltérítetted ösvényinket útadról.
Mert megaláztál minket a nyomorgatás helyén, és a halál árnyéka borított be minket.
Ha elfeledkezünk a mi Istenünk nevéről, és ha kiterjesztjük kezeinket idegen istenhez:
nem veszi-e számon Isten ezeket? miután ő tudja a szivek titkait. Mert éretted öldököltetünk naponkint, és úgy tartatunk, mint a megölni való juhok.
Kelj föl, miért alszol el? Uram! kelj föl és ne vess el mindvégig.
Miért fordítod el orczádat, elfeledkezel szegénységünkről és szorongattatásunkról?
Mert lealáztatott lelkünk a porba; és hasunk a földhöz ragadott.
Kelj föl, Uram! segíts meg minket, és szabadíts meg minket a te nevedért.